tudtam...

tudtam, hogy van abban a fű és alkohol okozta ködette gondolatban valami, hogy mi van akkor, ha egyszer régen valaki rosszul találta ki a rossz és a jó fogalmát. Hogy akkor nem jól lettek a pólusok beállítva, és/vagy összekevertük a sok addiktív hatás miatt őket.

"Ha az előagy rosszul értelmezi a szenzoros információkat, akkor érezhetjük a rosszat jónak és a jót rossznak. "

(Dr. Eric Foreman - House M.D.)

:)))
beteg vagyok

ezt neked küldöm véreskezű úr...

http://www.youtube.com/watch?v=rBqMQ3grlPg

I feel you
Your sun it shines
I feel you
Within my mind
You take me there
You take me where
The kingdom comes
You take me to
And lead me through Babylon

This is the morning of our love
It's just the dawning of our love

I feel you
Your heart it sings
I feel you
The joy it brings
Where heaven waits
Those golden gates
And back again
You take me to
And lead me through oblivion

This is the morning of our love
It's just the dawning of our love

I feel you
Your precious soul
And I am whole
I feel you
Your rising sun
My kingdom comes

I feel you
Each move you make
I feel you
Each breath you take
Where angels sing
And spread their wings
My love's on high
You take me home
To glory's throne
By and by

This is the morning of our love
It's just the dawning of our love

érzeni valamit

Katának és Dórinak. Hogy ne felejtsük el:

"Tudom, hogy lenéztek azért mert én kimondom, hogy még hiszek olyan fontos dolgokban, mint a szerelem, a feltétlen bizalom és egyéb fiataloknak való ideákban. DE! Mi a jóbüdös francnak élnénk, ha ilyen dolgok nem lennének az életben. Mélyen érezni, mélyen megbízni, szövetséget kötni a saját nemeddel és a másik nemmel az egyedüli fontos dolog az életben. Hogy ÉREZzünk. Hogy szárnyaljunk, ha kell. Ha mások levágják a szárnyakat akkor is újat kell növeszteni, és ha már nem megy akkor a barátokkal újat építeni.
Mosolyogjatok csak, de pont azért vagytok a barátnőim, és azért van bizalmam felétek, mert belül ti is tudjátok hogy így van. Jó külső máz, ez a duma, én is alkalmazom, ha olyan ember áll velem szemben. De szívem mélyén megvetem és gyűlölöm azokat, akikből ez kiveszett. És nem tartom érdemesnek őket, hogy szóba álljak velük.

Sok pofont kaptam én is, sőt most is úgy gondolom, hogy a szívem egy darabját elvitte RObi, egy másikat a Kiskata, (akiről azt hittem, hogy világ életemben a legjobb barátom marad), vagy Feri, vagy...sorolhatnám. De amíg meg nem halok, addig úgy fogom gondolni, hogy érezni, bizalmi kapcsolatokat kialakítani, akár egy  pasival is soha nem a gyengeség jele. Érezni akarok, és nem egy báb lenni a saját életemben.

És tudjátok mit?! Írtam a pasinak. Mert úgy érzem, hogy nekem is jár esély. Mert nem akarom azt érezni, hogy nem próbáltam meg. Semmi konkrétat nem írtam, csak annyit, hogy milyen volt a buli. Ha nem ír, az is válasz, ha ír, az is. De tettem valamit, és nem igyekszem nem keseregni. Ha fájni fog akkor is. Mert érzem, hogy élek, hogy vagyok, hogy még képes vagyok érezni.

És azt is tudom, hogy jószándékól írod Kata amit írsz, mert nem akarod, hogy pofára essek. De én ezerszer is pofára akarok esni, ha ezzel közelebb kerülök ahhoz, akit szeretni tudok, és viszont tud szeretni engem. Amikor ma beszéltünk, elmondtam (csak Dóri miatt), hogy azt érzem, hogy elszúrtam az igazit. Bocs. Az IGAZIt. És valahol tudom, hogy nem ő volt az, mert ha az lett volna, soha nem bánt meg ennyire, és azt is tudom, hogy ez addig fog tartani, amíg valaki be nem bizonyítja, hogy ez nem így van. És ez most nem azt jelenti, hogy bárkivel megpróbálom, aki csak szembejön. Határozott  NEM a válasz. Megtanítottak egy páran, hogy mi az ami kizáró ok.
De ha azt gondolom, hogy soha nem jön akire várok, akkor egyszer csak nem lesz kedvem felkelni. És tudom, hogy ezzel ti is így vagytok. :)

Úgyhogy a pityergés után, valami erőt kaptam Töled Kata, meg abból, hogy láttam ezt a fasságot amit írtál (és ezen bedühödtem), és most dobozokat pakolgatok, de beterveztem egy sört és egy melegszenyát is, meg hogy kiakaszom a barátaim képét ha megtalálom a ragasztót a barátságfalam készítéséhez. Hogy tudjam, hogy ebben a hülye szobában sem vagyok egyedül. :) Mert attól leszek erős, és nem attól, hogy úgy gondolom, hogy csak magamban bízhatok.

Jóéjt csajok, és bocs, ha hosszú voltam! :))

Kimondom mert kell (és akkor is, ha Dóri csodálkozol rajta): Szeretlek titeket! (És nem szívtam füvet sem, mielött megkérdezitek!!! :P )

Puszi"

töredék

"...
- Szed valamilyen gyógyszereket?
- Igen fel vannak írva...
- Allergiás valamire?
- Tessék? Nem hallottam...
- Azt kérdeztem allergiásnak tetszik-e lenni valamire?!
- Ja. Nem. Csak magas a vérnyomásom. Arra szedek gyógyszereket...
- Értem. Maaa-gas vér-nyo-más-os... És kávét szokott-e inni?
- Ömmm... Ritkán. Napi egyet, reggelente... De most nem kérek, köszönöm.  De ha így kérdezi..., azt hiszem reggel elfogadok egyet, köszönöm...
- (nevet) Tessék? Nem azért kéreztem. Csak hogy szokott-e inni. A vérnyomása...
- Nem most tényleg nem köszönöm. Milyen kedves...
- (nevet) Nagyon aranyos a bácsi... Meg se merem kérdezni, hogy dohányzik-e... Még a végén elfelejtjük, hogy ez egy kórház... (nagyon nevet)

..."

Kedves Szállítóbrigádunk! A kiskutyák drukkolnak neked. Veled vagyunk, csak gyógyulj meg. :*

a nap beszólása...

"...még szerencse, hogy néha normális is vagy..."
(Nagyapám mondta Apámnak...)

:)

szereték késöbb is emlékezni ilyen dolgokra. ezek a legfontosabbak az életemben. :)

hétköznapi szeretet

" Pontosan tudja mindenki, hogy a hétköznapi szeretet az krémesekben testesül meg..."

by: Apám

Eredeti:

Pontosan tudja mindenki, hogy a hétköznapi szeretet az krémesekben testesül meg, a nagyobb ünnepek pedig az erőn felüli, de kizárólag értelmetlen ajándékok tárházát tárja elénk.

ahhoz képest, hogy mennyi minden történt velem, jól elfelejtettem ezt a kis blogot...

Hatványpatkány hatására kerestem fel megint. MIndíg valahogy mélyebben érzek, ha őt olvasom.
Ez most megint félreérthető, de lényegalényeg hogy vannak napok, amikor mindent extra érzékenyen, szívbemarkolóan erősen élek meg, ma ez ilyen (persze a tegnap is ilyen volt), HP pedig rásegített, mint dobbantón a Kata...

Lehet visszatérek néha és nem R.-t fárasztom a hülyeségeimmel...

amikor a telken szerelmet vallottam...

"tudod milyen hevesen vert a szívem, mikor elmondtam utána eltelt pár ezredmásodperc, amíg te is mondtál valamit, de az nekem fényéveknek tűnt, de hál' istennek azt mondtad, amit.."

"nem szoktam sűrűn szerelmet vallani, ez mindig egy felemelő és izgalmas pillanat és még mindig ott van a másik az ismeretlen tényező, hogy vajon mit válaszol rá"

"az a pillanat, amikor kimondtad azt, amit felemelő volt, az a pillanat volt az, amit ha meghosszabítunk úgy nevezzük mi emberek, hogy boldogság" 

90 nap

hajaj...

90napja, vagyis 3hónapja vagyunk együtt. És egyre jobban szeretem. Nem hiszi. Én se sokszor. Néha azt érzem, nekem nem való senki... És mégis ő kitart, velem van, szeret. ENGEM! ELvileg (:P) csak engem.
Még ízlelgetem az érzést...

Néha az üresség metsző csíkokokat vág belém. Ettől mindíg olyan szomorú leszek, hogy szinte megbénulok. De olyankor érzem csak igazán, hogy elkezd szivárogni valami a sebekből... Magam se tudnám meghatározni pontosan. De valami szivet melengető érzés. Hogy hiányzik mellőlem. Valami szerelemféle.:) És ilyenkor két könnycsepp között mosoly húzódik a számra, és tudom hogy találkozunk, és falak egy újabb repedést regisztrálnak magukon. És akkor jön Ő, vésőt vesz a kezébe, szeretünk, szeretkezünk, lelkünk lassan egymásba csusszan...

Szeretlek Fölkel Róbert. Egyre biztosabban tudom. ÉS azt is, hogy nincs mitől félnünk.;)

ezt olvastam

"Az írás - átírást jelent (mondta egy író a tv-ben, akinek a nevére nem emlékszem)

Kérdezem:

Akkor az élet - átélést jelent?"

Megkedveltem ezt a 40éves Szeretőt!:D

http://spillage.freeblog.hu/ 

------------------------------------------------2009.01.12.---------------------------------------------------------

Még tőle, mert törölték az arhiválásait (és valszeg a honlapját is)

"Nem ér rá - Szeretem.

Nincs ellentmondás a két mondat között. A szeretem szó előtt nincs leírva de, nincs mégis, nincs még mindig, nincs most is ... a szeretem, önmagában áll, a két mondat között még összefüggés sincs. A SZERETEM NEM FÜGG ATTÓL HOGY RÁÉR VAGY SEM, HOGY LÁTOM VAGY SE, HOGY ÍR VAGY SEM, HOGY HÍV VAGY SE.

A szeretem az bennem egy érzést amit érzek ha rá gondolok. 

Leginkább velem van öszefüggésben, én választottam őt erre az érzésre.

Talán most értettem meg azt amit eddig még sose, hogy miért vannak viszonzatlan szerelmek, hogy lehet szeretni halálosan valakit aki minket nem.

A szeretemnek semmi köze a másik emberhez, csak hozzám van köze."

spillage

************

"Attól, hogy tudom mi bajom, még NEM LESZ KEVESEBB BAJOM!"

spillage

öl, butit és nyomorba dönt...

Butít...

Leesett egy papír, amikor ezt leírtam... Eszembe jutnak emlékfoszlányok...

Örök ellenségem marad ez az évezredes agytompító. 

hát nem vicces ezt kapni, pont most?

fél év

Ha itt nem jelentkezik félév, az mit jelent?

Furcsa, hogy míg a blogon nem történik semmi, addig lehet, hogy tündérfehér lélekdarabok pukkanak szét apró szúrós kis darabokra...

Pedig a hatásuk itt van. Érződik minden mozdulatban, rezdületben... És a meghalt lélekcirádák hiányoznak... És olyan nyögi, aki nem érdemli meg. TÖbbet érdemelne belőlem...
Hogy lehet meghalt dolgokat, visszahozni?;(

egyveleg

Tegnap óta nem ahyg nyugodni egy gondolat. Egy????? Vagy száz már megint. Rendet kellene tennem a fejemben. Nem csoda hogy nem megy a tanulás...

Amikor délután az ágyamon fetrengtem, képetelen voltam aludni, de arra is hogy felálljak és kivonszoljam magam a könyveimig vagy legalább a számítógépig. Azért az szokott vonzerő lenni.

Min is gondolkoztam. BArátokon. Ez most aktuális, ugye az Anita+Zolis ügy kapcsán. TAlán én lennék hülye? Én tényleg rosshz barát lennék, mint azt már egy páran a fejemhez vágták??? Nemtudom. Nemtudopm eldönteni. Tényleg olyan ember vagyok, akinek nem lehet elmondani dolgokat? Hm. Azt hittem eddig, hogy ez nem így van.
Persze itt nem ártana számításbavenni  mások azon joviselt dolgait (hogy legyen még több aktuális benne:D), hogy joga van a titkaihoz.
Miért is kellene mindenkinek mindent elmondania nekem... NEm kell. Ez valami hülye berögződés nálam. Mondjunk el mindent, az a barátság. Egy lófaszt. A barátság a szavak nélküli kimondatlan megértés, féltés, álmodozás, vigasztalás, öröm, bánat, minden. Persze kellenek a szavak, hogy visszakapd néha, hogy te is ember vagy, hogy van aki a világ forgatagába nem a  lábát törli beléd, aki megérti amit gondolsz, és nem tartja eleve hülyeségnek.
Itt ugye leszűkül a kör. :) Eléggé.

Nézzük kiket is tartok a barátaimnak. És most nem azt veszem,, hogy kinek mondok el mindent. Mert ha ezt vesszük, BAlázs nem is barátom. Régen mindent tudott rólam. Mindent. Azt is amit nem kellett volna. Mégis ha baj lenne (van), ő az akire tudom hogys számíthatok. Ha a világ túlsó felén lennék akkor is.  Még a többiekről ezt nem tudom hogy elmondhatom e. Talán KissKAti. Bár szegénykém is mit küszködik az egójával... De ő eddig a legkitartóbb a fennt említett mellett.

Nem hagyott magamra amikor F. miatt valahol egy másik világban éltem. Ami ugye kevés emberről mondható el. De erről most nem beszélnék.

 MIt mondjak. BElekezdtem valamibe, amiből nem tudok hogy kimászni. Évek óta. Már írtam sokszor, hogy nekem soha nem volt olyan "filmes" barátnőm. Sokan voltak, akiket barátnak hittem. AZtán az én ingatag lelkivilágom, vagy mások gyarlósága miatt ezek elmúltak. Vicces, hogy a régi barátaim közül alig maradt egy-két szellemárny.

Van 13éves barátság, van 9éves, van 4éves, van 3éves... Melyik ér többet? Érhet e bármelyik is többet?

És én mennyi energiát fordítottam ezekre? NEm tudom megitélni.

Megint összezavarodtam... 

tényleg?

Robitól jött

ki vagy te????

Hízelgés megfogalmazása pszichológiai szempontból:

Manipulatív célzatú önfeltárulkozási stratégia.:D:D:D:D 

éjjel van, ki-ki nyugalomban...

Jelenleg még még gépelek. MEgittam egy kisebb mennyiség kávét, mert úgy volt, hogy ugye megyek a koncert után Dóri-szakdolgozatot ünnepelni, de persze miután benyomtam a kávét utána nyögte be, hogy ők most egy házibuliba mennek a fehérvári útra, tehát nem kell jönnöm, mert tudja, hogy korán kell kellnem. Persze megint nem úgy mondta, mintha tényleg így gondolná, hallottam, hog megsértődött, pedig mentem volna. A faszom kivan már amúgy azzal hogy én senkinek nem tudok jót tenni. Persze ilyenkor felmerül a kérdés, hogy mi a faszért akarok mindenkinek lelkiismeretesen megelelni, miért nem szarom le, de ha leszarom azért vagyok szemét, hameg nincs kedvem keresni a barátaimat, akkor meg mindenki megsértődik, hisztizik... Néha nagyon elegem van a barátaimból...:S

De végre egy kicsit lecsillapodtam. Szörnyű. NApok óta tiszta ideg vagyok, és nem tudom miért. Csak észlelem magamon a tüneteket.:S Remélem megnyugtat majd ha ott vagyok nálad. Omladozik a gépezetem sajnos. rengeteg dolog van, és nem tudom, hogy hogy is jutok a végére...:(A nagy szerencse az az, hogy fel vagyok pörögve. Most is gépelek még, meg túráztatom az agyamat, pedig már érzem hogy fárad a szemem, de nem tudok aludni. A koncerten is képtelen volt kikapcsolni az agyam. Tegnap meg hajnali 1kor másfél sör után egylélegzettel oldottam meg a következő levelemben forwardolt IQ-tesztet. Még csak meg sem erőltettem magam.eeeeeeeeeeeeeeeeee Szörnyű...

visszatalálás

Rég jártam itt...

Sok minden kimaradt. Pedig lehet jobban tettem volna, ha ide kiírtam volna magamból mindent. Erősen szétcsúsztam az utolsó bejegyzés óta.

A Nagyi halála adta az első löketet. Aztán jött a Picúros összeveszés, majd Feri. MAjd a Karácsony.És Januárra már azt sem tudtam, hogy fiú vagyok e vagy lány, élek-e vagy sem. Nem tudom hogy lábaltam ki abból a depresszióból, de a drága KisKatinak is köszönhetem ezt a dolgot főleg...

Talán mostanra mondhatpm azt hogy jól vagyok, és köszönöm a Gondviselésnek, bárkinek és bárminek, hogy ott tartok ahol, és úgy ahogy. A Feris témához még nincs erőm. Fáj még valahol egy kicsit, és elő kellene keresni régi leveleket, hogy minden átjöjjön úgy ahogy van. Ezt elhalasztom egy késöbbi időpontra.

Ami viszont említést igényel, az Robi és a munka amit kaptam.

ROBI

Imádom. Ezt így tudnám kifejteni röviden és tömören. Sokat tett azért, hogy ezt a bejegyzést, ne egy üveg bor és zsepik társaságában valami egészen már témáról írjam. Villámcsapásként ért a dolog, és éppen ma vagyunk együtt (és ismerjük egymást) pontosan egy hónapja(azt valahol Porp. Attila után felejtettem el véglegesen). Sok dologra rádöbbentett az ő jelenléte. Pl. hogy létezik olyan szerelem is amit viszonoznak. Hogy bajok vannak a fejemben, és sok mindent nem tisztáztam párkapcsolatilag magamban. Hogy nem bízom másokban, csak igeként terjesztem ezt a dolgot. Alapvető peobléma, hogy magamban nem bízom. Mg mindíg védi a gonosz lillith az annácskát. Sőt mondhatni úgy is hogy eldugta valami Bárányokhallgatnakbeli pincebeli gödörbe.
Rég nem éreztem már úgy hogy szeretek. És ezt Robi hozta ki belőlem. Meglepő érzés. Már levittem magam olyan szintre, hogy intenzíven nem is éreztem semmit. Ürességet éreztem. Mély ürességet. És persze senki nem értette, hogy miről beszélek, ha véletlenül leszúrtam valakit ezzel az infóval.
Mindenestre igaza van, hogy egy kicsit előrerohantunk. De hát mégis csak rengeteg időt töltöttünk együtt, főleg az a 12napos "etáp" volt kemény. De mind a ketten kibírtuk. Sőt(!) , iszonyat jó volt. Persze voltak kis döccenő, de mind a ketten baromi jól éreztük magunkat, és akkor sem volt gond, amikor kettesben kinnt voltunk a telken szerintem ingerszegény (szerinte nem) környezetben. És ő is szeret. Ez valami fantasztikus érzés. Állandóan feltöltődöm energiával a gondolattól, hogy szeret, és hiányzom neki. És hogy ő ezt érezteti is velem.
Most erről ennyit.;)

Munka

MUnka terén megkaptam azt a munkát, amit azóta szeretnék, mióta ifjúságsegítőre járok, ezen belül is azóta, mióta a Kátai Gáborral először hozott össze a sors. Vicces, hogy akkor arra gondoltam, hogy mi fogunk együtt dolgozni. Utána ebből csak az maradt, hogy de jó lene. ÉS tessék íme. Ő kért fel engem az asszisztensének. Igyekszem ezt meghálálni neki. A bizalmat és a törődést. Mert az a furcsa, hogy mostanában azt veszem észre, hogy figyel engem. Az az érzésem, hogy azt lesi, hogy mikor nyílok már meg. Nem tudhatja, hogy ez elég nehéz nekem. Viszont minenben segít, mindent megoszt velem. Annyira jól esik. Cserébe megigértettem magammal, hogy többet fogok tanulni. Gáz, hogy alig ragad meg bennem valami ezekből a nyomorult tantárgyakról. Azt hiszem az a baj, hogy néha csak fing-csiszatolásnak érzem a dolgokat amiről tanulunk. Persze vannak érdekesek és hasznosak is.

Tehát igyekszem. Minden megteszek hogy a segítőimnek megháláljam ezt a sok jót, amit most kaptam.
Ja és a legfontosabb, rendszeresebben fogok jelentkezni. Megtetszett, hogy robi is állandóan ír. Nekem meg szükségem van néha a gondolatai rendezésére...